Túlélni a fejlődést

Ebben a vitaindító írásomban a Túlélni a fejlődést című filmmel kapcsolatban fejezem ki a gondolataimat.

(Original: Surviving Progress, kanadai dokumentumfilm, 86 perc, 2011)

A fejlődés alapvetően egy pozitív hangulatú szó, amely éppenséggel kifejezheti a jobbulást, az előrejutást, a haladást és sok más hasznos dolgot. Ennek a filmnek az egyik lényeges üzenete azonban pont arra rámutatni, hogy a civilizációs fejlődésnek bizony nem csak előnyei, hanem hátrányai is lehetnek. Sőt, egyenesen valamiféle „fejlődési csapda” jelenségről van benne szó, ami aztán kitűnően szemléltetésre is kerül.

Egy „rövidfilm” keretében megérthető a vázlatos ismertetés, éppúgy, mint a felületes, ámde lényegre törő okfejtés. Viszont a dokumentáció különös erőssége az, hogy mindig újra kiemelve az emberi természetet, mint a bajok gyökerét és a civilizációs fejlődés immáron globálisan felgyorsult folyamatát, jól felépítve hozza felszínre az emberiség több jelentős kihívását. Így a film egymással érthetően összekapcsolva tárja elénk az egyes társadalmi mechanizmusok következményeit: az emberi túlnépesedést, a túlfogyasztást, a környezetkárosítást és a földet átfogó éghajlatváltozást.
A riportalanyok olykor rendkívül ütős vagy éppen simán csak színjózan gondolatai jól fokozzák a problémák súlyának az érzékelését, amellyel a ránk leselkedő veszélyek tömör megismerése óriási hatással szinte agyonnyomja még az amúgy tájékozódott embert is. És bár egyszerre talán eléggé kiábrándító ez a bemutatás, csak ajánlani tudom mindenkinek, mert roppant elgondolkodtató, tanulságos és a helyes öntudatot elősegítő (egyéni és társadalmi).

A filmben felvázolt alternatívákat illetően a következetes embernek azonnal szembetűnik a legésszerűbb megoldási irány hiánya, mégpedig a politikai és gazdasági rendszereink fejlesztése. (Ezekben van még bőven jobbítási potenciál – csapdák nélkül!) Ehelyett csupán fantáziadús ötletelésekkel és kimunkálatlan részmegoldásokkal találkozhatunk. A főbb tagolások:
– A felvetést, miszerint az embereknek el kell hagyniuk a földet, többek között az irreális ráfordítások szükségessége, az idő-tényezők és az eredményesség kilátásai teszik komolytalanná. Másrészt pedig, az eredendő társadalmi problémáknak az önmagában nem lehet a megoldása, hogy akkor most menjünk máshová élni. Véleményem szerint az ember, aki nem becsüli meg a mi csodálatos bolygónkat, nem érdemli meg, hogy bárhol másutt tovább piszkítson.
– Földünk természeti erőforrásaival történő gazdálkodásában biztosan eredményesebbek tudunk lenni az egyes tudományos területeken elért hasznos lehetőségekkel (pl. szintetikus biológia), de mindemellett a leghatékonyabb megoldást egyértelműen a kevesebb – tudatosabb – fogyasztás jelenti. (Már csak a tömeges ösztönző- és szabályozó mechanizmusokat kell jól kidolgozni!)
– Az emberi természet megváltoztatása – bár érdekelne a részletesebb kifejtés – számomra nem értelmezhető. Egy társadalomban az emberi természet beszámítása és az azzal való bánásmód alkotnak megoldandó feladatokat. Az emberi jellemnek a közösségi életre formálása (pl. a nevelés eszközeivel) viszont mindig az egyéntől és az adott szociális-kulturális környezettől is függ; a viselkedésre pedig többféleképpen tudunk ráhatni.

Összegezve a látottakat úgy gondolom, hogy a film meggyőzően és megfelelő nyomatékkal mutatja be korunk létünket fenyegető problémáit, és ez az, ami miatt a mű mindenképpen megtekintésre ajánlott. Az alternatív elképzeléseknek viszont nagyon gyenge a színvonala. Miközben az alkotás főképpen a fejlődés előforduló veszélyeit firtatja, a lehetséges megoldásokban aránytalanul előtérbe helyezi a tudományt, és túl sokat vár el attól. Az emberi természet megváltoztatásának a szükségessége, mint meghatározó végkövetkeztetés pedig egyenesen egy óriási baklövés, amelyben még csak meg se lett próbálva a „hogyan” elmagyarázása. (Esetleg egy olyan szer kifejlesztésével, ami kiöli belőlünk a vadászt, az önzőt és a gonoszat? Ha ez még sikerülne is, tartok attól, hogy az ember inkább egyfajta robottá válna.) Ezzel szemben – ha már a „kiutat” keressük – említésre sem kerül a társadalmi rendszereink működésének az átgondolása, noha ésszerűen ez az elsőrendű feladat. Így a tudományos lehetőségek eltúlzott kihangsúlyozása hamis reményeket kelthet bennünk, azt sugallva, hogy a mindennemű problémáinkat nyugodtan elegendő a szakemberekre bízni. Szerencsére ellenvéleményként azért néhány józanabb meggondolás is teret kap, megkérdőjelezve például a mindig többet tudó ember „istenjátszását”.

Véleményem szerint a félreértések, a helytelen reménykedés, a káros spekulációk és mindenfajta felesleges ráfordítás elkerülése érdekében ki kell mondani tisztán:
Ne higgyük, hogy a civilizációs fejlődéssel csak jó irányba haladhatunk! Ne hagyjuk magunkat a bűvöletes fejlődési látszattal elkápráztatni és megtéveszteni, hanem alaposan vegyük figyelembe a valóság minden oldalát! Egyáltalán ne legyünk abban a naiv ábrándban, hogy majd a tudósok és az egyéb szakemberek az összes problémánkat megoldják! Ugyanis a kihívások egy jelentős része ránk, mindannyiunkra vár, hogy rendbe tegyük végre a társadalmi rendszereink működését, illetve mi magunk is felelősen gondolkodjunk és cselekedjünk, jövő-tudatosabban éljünk.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s