Az emberiség legégetőbb kihívásai

Az emberiség legégetőbb kihívásai egy „kötelező” olvasmány. Persze lehet a világi veszélyekről tudomást nem szerezni, de az egyéni és közösségi felelősségvállalás nélkül nem érdemes egy szép jövőben sem reménykedni. Sajnos ezen a téren a vezető politikusaink sem állnak a helyzet magaslatán. Vegyük hát most szemügyre ezt a könyvet!

(Original: The Greatest Challenges of our Time by László Szombatfalvy, Ekerlids kiadó, 2010)

A könyvhöz ezen a linken lehet ingyenesen – a szerző szándékával megegyezően – hozzájutni:  KÖNYV LETÖLTÉS    (Figyelem, nem a könyvre kell ráklikkelni, hanem az alatta lévő szövegrészben az alábbi nyelvek közül kell a kívánatosat kiválasztani: angol, német, francia, spanyol, svéd vagy mandarin, és ekkor kezdődik el a letöltés!)

A könyvnek sajnos még nem készült magyar nyelvű fordítása. Mégis, igencsak nyomos okból választottam ezt az írásművet ajánlásra és megvitatásra. Ennél a könyvnél megfelelőbbet ugyanis nem találtam a “fenntartható társadalom” – legtágabb értelmében az emberiség és a földi életünk egésze – témakörében. Ráadásul ez az írás alapul szolgál annak az elismerésre méltó civil szervezetnek a működésének, amelyet egy külön részben ugyancsak ismertetni és véleményezni szeretnék. (A könyv 2010-ben jelent meg, és a szerzője nem elégedett meg az általa felmért társadalmi-természeti kockázatok és megoldási irányok közzétételével, hanem 2012-ben létrehozta a Global Challenges Foundation-t, azt a korunkban egyedinek számító alapítványi kezdeményezést, amely a legjelentősebb emberi kihívásokkal átfogó módon és célirányos tevékenységekkel foglalkozik.)
Az írásmű fontosságát előbb vagy utóbb fel fogja ismerni minden nemzetállam – a világtársadalom –, mert erre már most rá vagyunk kényszerülve. Ha ugyanis tenni is akarunk valamit az emberiség fennmaradásáért, akkor egyszerűen nincsen más választásunk, minthogy alaposan megismerjük a ránk leselkedő veszélyeket. Reméljük nem lesz túl késő, mire észbe kapunk. Azért addig is bízom benne, hogy az olvasmányt minél többen lesznek képesek valamelyik, már meglévő fordításban megismerni, és esetleg tovább népszerűsíteni.

Amikor elgondolkoztam azon, hogy milyen (melyik) könyv lenne alkalmas a létkérdéseinket alig ismerő átlagemberek „kezdeti” felvilágosítására, több fontos szempontot vettem figyelembe. Elsődlegesen a közérthető leírást, a nem túl hosszú, de a lényeget jól kifejező terjedelmet, a meggyőző jelleget, így a mindig megkívánt tárgyilagosságot és a lehető legkomolyabb hozzáállást tartottam kívánatosnak. Tudtam, hogy ezen a területen egy „perfekt” írás aligha létezhet, ezért elvárás volt részemről az inkább kevesebb, de következetesen alátámasztott és/vagy ésszerűségeken alapuló tartalom, tehát semmi túlzás, kínosan ötletelő magyarázkodás, zavaró ideológiázás vagy a témát gyakran övező szenzációhajhászás. Az emberiség legégetőbb kihívásai mindezen feltételeknek tökéletesen megfelelve egy olyan írásmű, amely csakugyan az emberiség legfullasztóbb problémáira összpontosít, és igyekszik felrázni a tudatlan és felelőtlen embert a valóság meglátására, tettei és mulasztásai következményeire, valamint az aktuális kockázatokra. Mitöbb, a szerző még ennél is továbbmegy, és az alapos helyzetfelmerő értékelést követően felvázolja az egyes problémák ésszerű kezelési lehetőségeit, amelyek központi kérdése egy működni képes globális jogrendszer” megvalósítása.

László Szombatfalvy az emberiség legjelentősebb kihívásait négy ´”óriásproblémában” határozza meg és taglalja: a környezetkárosítás, az éghajlatváltozás, a politikai erőszak és a mély-szegénység. Emellett okozati és/vagy megoldásokat megnehezítő tényezőkként három lényeges magyarázatot emel ki: a túlnépesedést; a nemzetállamok túlságos szuverenitását; a nyilvánosság és a politikusok hiányos problémabelátását, rossz gondolkodásmódját és téves megítélését. A problémák olyan, „önmagukért beszélő” tárgykörök, amelyekkel esetenként ki-ki valamilyen formában már találkozhatott (pl. rövid híradásban, bulvármédiában, tematikus írásműben, dokumentumfilmben vagy akár a szakirodalomban, stb.). Ugyanakkor ez az igényesen megformált könyv együttesen veszi számba a fenyegetéseket, ezért képes feltárni és elmagyarázni a fontos összefüggéseket is. Az írásnak a hasznát és az értékét nagy mértékben az is megnöveli, hogy a szerző részletes kockázatelemzést készített az óriásproblémáinkról, ami lehetővé teszi a bajok pontos megértését, és ezáltal egyben elősegíti a helyes társadalmi viszonyulást a megkerülhetetlen és súlyos ügyeinkhez. A problémák felfedése, az okok feszegetése és a lehetséges vagy éppen kínálkozó megoldások elgondolása során számos érdekes és felettébb kényes kérdés is felvetődik. Ilyenek például a problémák megoldásában felmerülő ráfordítások („áldozatok”) országok közötti elosztása, vagy a nemzetállami szuverenitás kérdései az olyan ügyekben, amelyek az egész világot károsan érintik. (Lényegében az összes globális jellegű és kihatású probléma, legyen az károsanyag-kibocsájtás, környezetkárosító mértékű fakitermelés, emberi túlnépesedés, stb.) Ennek kapcsán fontos felismerés, hogy amíg az egyes nemzetállamokon belül jobbára egy kialakított jogrendszerben élünk, addig a világközösség egy szinte törvények nélküli társadalom, amely így teljesen alkalmatlan arra, hogy korunk globális kihívásainak megfeleljen. Értelemszerűen a demokratikus rendszerek tehetetlensége és a „felelős” politikusok rossz hozzáállása is szóba kerül, kihangsúlyozva a nyilvánosság szükséges szerepvállalását: A problémák egzakt megismerését, a megoldási törekvések kezdeményezését és/vagy támogatását, valamint a népszerűtlen intézkedések belátását.
(A kialakult veszélyek kockázatelemzése tulajdonképpen a politikai vezetőink, illetve az állami intézményeink feladata lenne, ugyanúgy mint a hatékony megoldások kidolgozása és végrehajtása. Azonban a legfontosabb sorskérdéseinkben nemhogy az igazán hatásos lépések nem történnek meg, de még az óriásproblémáinkat megillető, hangsúlyos megvitatás sincs politikai napirenden!)

Úgy gondolom, hogy a szerző kitűnő munkát végzezve gondosan elemezte a fennálló veszélyeket, és álláspontját mindig megfelelően megindokolta, vagy logikus módon alakította ki. A leírtakhoz mindössze egy gondolatmenetet szeretnék hozzáfűzni:
Véleményem szerint túl sok időnk már csak azért nincsen a „globális jogrendszer” kialakítására, mert a jelenlegi világpolitikai rendszer önmagában is egy fajsúlyos kockázati tényező. Noha nem lehet kiszámítani, hogy pontosan mikor, de a helytelen működés okán reálisan számolni kell a politikai-gazdasági rendszereink kiterjedt összeomlásával is. Mert ha nem változtatunk sürgősen a mai rendszerműködésen, akkor a létező fenyegetések közül minden bizonnyal ennek a “kirobbanása” fog a legkorábban bekövetkezni. A lehetséges következményeket pedig nem szabad alábecsülni. Abban az esetben, ha a társadalmak rendje az irányíthatatlanság miatt egy felügyelhetetlen káoszba fordul, mindenképpen egy világot megrázó katasztrófa ér bennünket, amelyben a „politikai agresszió” mindinkább egyszerű hétköznapi erőszakká alakul, és már egy kevésbé szervezett formában, országokat és kultúrákat semmibe véve, könyörtelen túlélési küzdelemben fog egyre globálisabban kiterjeszkedni. Ez egy eléggé kiábrándító és sokak számára elképzelhetetlennek tűnő forgatókönyv, de ha alaposan megfigyeljük a világ politikai-gazdasági működését, a végbemenő folyamatokat és a történések irányát, akkor ennek a valószínűségét egyáltalán nem zárhatjuk ki, sőt, mindez egyenesen törvényszerűnek mutatkozik.

Az emberiség legégetőbb kihívásai írás a mai gazdasági és politikai rendszerek összeomlásának a kockázatát nem mérlegeli, de nincs is rá szüksége, hiszen a mostani világpolitikai rendszert „elavultnak, rosszul működőnek és alkalmatlannak” minősíti, és egyfajta probléma-központú, a nemzetállamok feletti, globális kormányzást (jogrendszert) sürget, – hatékony döntési, szankcionálási és végrehajtási hatáskörökkel. („Ezzel egyáltalán nem a nemzetállamok megszüntetése a szándék, hanem csupán a nemzetállamok szuverenitásának az ésszerű korlátozása. A határokat – a nemzetállami és a globális kormányzás között – ott kell meghúzni, ahol más államok vagy magának az emberiségnek a fontos érdekeit ok nélkül sérelem éri.”)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s