Global Challenges Foundation

Ezúttal a vitaindító írásaim részeként egy olyan alapítványt szeretnék bemutatni, amelyről a jövőben még sokat, de inkább egyre többet fogunk hallani. Legalábbis remélhetőleg megbecsüljük ennek az ambiciózus szervezetnek a jobb sorsunk érdekében történő komoly szándékát és elszánt tenni-akarását. 

Global Challenges Foundation – magyar fordításban: Globális Kihívások Alapítvány
(Az alapítvány nevére kattintva közvetlenül elérhető a szervezet honlapja!)

A stockholmi székhelyű Global Challenges Foundation-t 2012-ben László Szombatfalvy alapította. Az alapítvány célja tömören: az emberiséget fenyegető veszélyek felismerése és pontos felmérése; felhívni a figyelmet a kockázatokra; a problémák kezelésének vagy megoldásának a különböző formájú elősegítése és támogatása. 

Az alapítvány tevékenységét annak saját honlapján lehet optimálisan nyomon követni. Noha most még csak egy pár nyelven, melyek között a magyar sajnos nem szerepel, de biztos vagyok benne, hogy az idő haladtával egyre több nyelvi opcióban lesz látogatható az oldal. Így remélhetőleg minél hamarabb magyarul is. (A jelentések és a felmérések mindeddig csak angol nyelven elérhetőek.)

A Global Challenges Foundation egy non-profit, civil szervezet, amely a jelentős magántulajdoni hozzájárulással történő tevékenységeivel kizárólag a közérdeket szolgálja. Ez már önmagában is tiszteletre méltó és dicséretes dolog. Ezért az alapítvány működésének a figyelemmel kísérése, véleményezése és megvitatása csakis az elismerés jegyében és építő szándékkal lehet elfogadható. A következőkben ennek szellemében kerül megvilágításra a szervezet munkája. Először dióhéjban ismertetem az alapítvány eddigi főbb tevékenységeit, – főleg azok számára, akik nem beszélnek angolul, és emiatt nem képesek a szervezet honlapjáról tájékozódni. Ezután a lényegesebb feladatokra összpontosítva szeretném a véleményemet kifejteni. 

A legjelentősebb veszélyforrásainkat az alapítvány az emberi túlnépesedés, az extrém szegénység és a politikai agresszió mellett „a globális kihívások kockázati kézikönyvében” az alábbi tárgykörökben határozza meg: nukleáris háború, biológiai és vegyi hadviselés, éghajlatváltozás, ökológiai összeomlás, járványok, aszteroida becsapódás, vulkán kitörés, éghajlatmérnökség, mesterséges intelligencia és ismeretlen kockázatok. A „kézikönyv” tartalmazza, hogy főképpen mit kell tudnunk – vagy mi az, amit egyáltalán tudunk – ezekről a katasztrofális veszélyekről, valamint azt is, hogy jelenleg milyen irányítási és kezelési-rendezési formákban (illetékes szervek, nemzetközi egyezmények, intézkedések, stb.) foglalkozunk ezekkel a létfontosságú kérdésekkel. Sokoldalú munkával találkozhat mindenki, aki felkeresi az alapítvány honlapját. Igencsak szembetűnő teljesítmény a globális veszélyeket és kockázatokat érintő, mindenféle új felismerés és elképzelés gyarapítása. Világszerte egyre több intézet (tudományos, felsőoktatási, stb.) és más szakmai szervezet bevonásával, valamint egyre több szakember közreműködésével bővül az a hasznos információs anyag, amelyben a legkülönbözőbb elméleti, gyakorlati, erkölcsi, morális és egyéb jellegű kérdésekre kapunk választ a fenyegetettségeket illetően. (Pl. a problémák pontosabb ismerete; kinek a feladata és a felelőssége a hatékony cselekvés; miért, mit és hogyan kellene vagy érdemes tenni; mik a jelenleg fennálló akadályok; milyen eszközök és lehetőségek állnak a rendelkezéseinkre; emberi, politikai, gazdasági és technikai tényezők a problémák kezelésében, stb..) Ezeket az érdekes ismereteket a szervezet többnyire az éves és negyedévenkénti jelentéseiben teszi közzé. A negyedévenkénti jelentéssel az alapítvány szándéka „egy olyan összejöveteli platform kialakítása és támogatása, amelyben összehozza a tudomány, az üzleti élet, a politika és a civil közösség legjelesebb gondolkodóit annak érdekében, hogy megvitassák, hogyan tudja a világ jobban kezelni a globális kockázatokat minden ember érdekében. A jelentések összefogják a világ vezető szereplőit, hogy közösen megismerjék az előttünk álló kihívásokat.”

Emellett az alapítvány rendszeres felméréseket készít az emberek globális katasztrófa-kockázatokkal és nemzetközi együttműködéssel kapcsolatos nézeteiről. A felmérések különböző kontinenseken, eltérő gazdasági fejlettségű és kultúrájú országokban történnek.

2015-ben a Global Challenges Foundation csatlakozott az Earth League-hez, a világ 17 legfontosabb klímavizsgálójának hálózatához, hogy kifejlesszék az éghajlatváltozásról szóló petíciót. A nyilatkozat – amit számos befolyásos és világszerte elismert személy támogatott – összefoglalja az éghajlatváltozással kapcsolatos globális kutatás szintézisét (meghatározó részeit). Ebben 8 fő elemre bocsátva azon célkitűzéseket, amelyek mellett a világ vezetőinek elkötelezettséget kell vállalniuk a párizsi éghajlati konferencián.

A Stockholm School of Economics az első és mindmáig az egyetlen olyan iskola, amelyben a globális kockázatok tanulmányozása bekerült a kötelező tantervbe. Az iskola és az alapítvány együttműködésének eredményeképpen az oktatás 2016-ban el is kezdődött. Az alapítványnak nagy elvárásai vannak arra nézve, hogy ez a koncepció érdeklődést vált ki, és követőkre talál a világ vezető intézményeiben.

A nemzetközi médiában az alapítványról és annak működéséről 2016 decemberéig alig lehetett hallani, amikor is a szervezet által meghirdetésre került a „New Shape” nevű nemzetközi pályázat. (A név magyar megfelelője: „Új Forma”) A jelentős pénzdíjazású pályázatban a résztvevők feladata egy, az emberiség legnagyobb kihívásait a legalkalmasabban kezelni képes globális kormányzási modell kidolgozása. 

                                                                             – – –

Mindenek előtt ki szeretném hangsúlyozni, hogy az emberi társadalom mindennemű védelmét – különösen a katasztrofális jellegű veszélyek esetében – a nemzetállamok vezető politikusainak kellene felelősen irányítaniuk és hatékonyan megszervezniük. Legkésőbb ma, amikor a konkrét problémákról megannyi ismerettel rendelkezünk, nem mondhatja egyetlen politikus sem, hogy nem érti miről van szó. Ezért semmiképpen sem elfogadható ezen fontos ügyek semmibevétele vagy az elvégzendő feladatok elégtelen, majdhogynem alibi szintű ellátása. A közel sem kielégítő hozzáállással és a halogatással csak fokozódnak az amúgy is már eléggé súlyos kockázatok!
Tudnunk kell viszont, hogy a mai politikai rendszerek rossz működése és a nemzetközi jogrendszer hiánya is alkalmatlanná tesz bennünket a globális problémák megoldására. Ennélfogva az egyes országok kormányainak és politikusainak ebben a környezetben nincsen meg se a megfelelő mozgásterük és se a megfelelő eszközük a valóban hatékony cselekvéshez. Azonban országos szinten minden politikus sokat tud és köteles tenni! Először is, hogy felkészítse a társadalmat a szükséges változtatások bevezetésére, és megteremtse a legfőbb előfeltételét a sikeresen túlélni akaró emberiségnek. Nevezetesen el kell kezdeni annak a tudásanyagnak a széleskörű ismertetését, amellyel minden egyes ember tisztában lehet az előttünk álló kihívásokkal, valamint a helyes egyéni és közösségi döntésekkel és tennivalókkal. Ennek részeként az oktatásban be kell vezetni kötelező tananyagként azokat a problémákat és kockázatokat, amelyek súlyosan veszélyeztetik a társadalmat. Ezt követően, egy jóval kedvezőbb helyzetben, a polgárok belátásával és a kellő társadalmi támogatottsággal már egy hatalmas lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy az illetékes döntéshozók segíthessék az eredményes nemzetközi együttműködést, – a globális kormányzás kialakítását és működését. Azért, mert létünk kérdése – és hogy jobban megértsük, gyermekeink és unokáink jövője is – a legfontosabb közérdek.
Megjegyzések:
1.  A fennálló veszélyek vonatkozásában nem elégedhetünk meg kizárólag az olyan felületes tudással, amit egy-egy alkalommal a „napi média” közvetít. Ilyenkor a felületesség nem csak tartalmi lehet, hanem az is, hogy az információ nem jut el mindenkihez. (Az iskolai oktatás révén viszont minden tanuló – tehát a mindenkori jövő generáció – pontos tájékoztatásban részesül.)
2.  Teljesen hibás és alaptalan volna a problémák ismertetését „pánikkeltésnek” vélni, hiszen az oktatással éppen a problémákhoz való megfelelő hozzáállás, így a megoldások jelentik a célt. (Érdemes megnézni, hogy a Stockholm School of Economics intézetben – ahol már egy ideje kötelező tananyagot képeznek a globális kockázatok – mennyire pánikszerű a hangulat. Másfelől  pedig, számos meghatározó probléma éppen azért válik egyre súlyosabbá és nehezebben kezelhetővé, mert eddig nem foglalkoztunk azokkal eléggé és/vagy megfelelően.
3.  A kialakult problémák kapcsán egyikünk sincsen abban a helyzetben, hogy egyáltalán ne törődjön valamely komoly társadalmi kezdeményezéssel. Kiváltképp a hivatásos politikusok.

Öt éve működik a Global Challenges Foundation, így a szervezet még fiatal, ámde egészen kiemelkedő eredményeket sikerült elérnie a globális veszélyek és kockázatok körüli kérdések tisztázásában. Az alapítvány internet-oldalán rengeteg hasznos és érdekes ismeretterjesztő írásra bukkanhatunk, amelyek igencsak lendületes munkavégzésről tanúskodnak. El tudom képzelni, ahogy a szervezet székhelyén és egyéb műhelyeiben olykor szinte forrnak a vonalak, és szüntelenül zajlanak az események. Bizonyára rengeteg munkával jár a problémák rendszeres kutatása és elemzése, a sok tudományos konferencia-részvétel, a kapcsolatépítés, a neves intézetekkel és az elismert szakemberekkel való együttműködés, a projektek előkészítése és lebonyolítása, a napi rutintevékenységek ellátása, stb..
Sajnos most még arányaiban mégis csak kevesen ismerik az alapítványt és annak tevékenységeit, ideértve a kockázatokat is. Ennek okát egyrészt abban látom, hogy a szervezet csak rövid ideje ügyködik, és még némi időre lesz szüksége a megfelelő kifejlődéshez. Másrészt a nyelvi „barikádok” is nehézségeket okoznak, de ezek megoldása is a feladatokhoz tartozik. Itt viszont mindjárt szeretném megjegyezni, hogy ennek az ügynek a világszerte történő kielégítő népszerűsítését nyilvánvalóan nem lehet teljes egészében egy civil szervezettől elvárni, már csak a rendelkezésre álló anyagi feltételek és a szükséges munkák miatt sem. Márpedig a célkitűzések megkívánják a nyilvánosságnak a minél nagyobb érdeklődését és aktivitását, ugyanis a célok elérése mindannyiunk közös érdeke. Ezért is kellene a politikusainknak és a civil szférának egyaránt komolyan venni a globális veszélyeket, felelősségteljesen foglalkozni azokkal, és előmozdítani az ígéretes elképzelések megvalósítását. Kezdve onnan, hogy az egyes nemzetállamok polgárai minden fontos információról tudomást szereznek.
Véleményem szerint László Szombatfalvy „Az emberiség legégetőb kihívásai” című könyvének és a Global Challenges Foundation teljes honlapjának a nemzeti anyanyelvekre fordítása kitűnően hozzásegítené a világközösséget a kritikus problémák pontos megértéséhez.

A „globális kormányzás” létrehozása egy olyan központi feladatot képez, amely az alapítvány működésének a sikerét (és vele az emberiség sorsát!) alapvetően meghatározza. A civil szervezet ez irányú törekvései az esetleges kivetnivalók ellenére is igazán figyelemre méltóak.
Mint arról a világsajtóban is hallani lehetett, az alapítvány 2016 novemberében 5 millió dollár összdíjazású pályázatot hirdetett meg a globális kormányzás megvalósítási tervezetének a kidolgozására. Maga a pályázati eljárás több szempontból is a legalkalmasabb módja a legjobb ötletek és kimunkált elképzelések kinyerésének.
Megismerve a részleteket, engem nagyon kellemesen meglepett a pályázati kiírás, de ugyanakkor mélyen el is gondolkoztatott. Az alaposan átgondolt és praktikus szempontok alapján összeállított pályázati feltételek és elvárások azért mégiscsak felvetnek néhány megkerülhetetlen kulcskérdést. Ugyebár a globális kormányzás bevezetését a csak együttesen megoldható problémák indokolják, azon helyes meglátással nyomatékosítva, hogy amíg az egyes országokban egy kialakított jogrendszer működik, addig a világközösség életét a szükséges globális intézményrendszer (a megfelelő döntési, végrehajtási és szankcionálási hatáskörök általi hatékony szabályozás) hiányában egyfajta káosz uralja. Ez értelemszerűen azt jelenti, hogy az emberiség két főbb kormányzási szinten lesz képes hatékonyan megbirkózni a mindenkori kihívásokkal. Az illetékességtől függően egy nemzetállamokon belüli irányítással és egy azon felülin, amelynek során a több országot vagy az egész világot érintő ügyekben a globális kormányzás keretében kell eljárni. Itt azonban döntően fontos kérdés a két irányítási rendszer mibenléte. Egyfelől a problémák harmonikus és valóban hathatós kezelhetősége miatt, másrészt pedig magának a kétszintű kormányzásnak a megvalósíthatósági módjának a tekintetében. Ugyanis, ha a tervezett globális kormányzásnak a pályázatban feltüntetett értékelési kritériumait nézzük, akkor rá kell döbbennünk arra, hogy csupa olyan követelményekkel találkozunk, amelyek a mai politikai rendszerekben gyakorlatilag alig vagy egyáltalán nem megoldottak! Példaképpen nézzünk meg – a terjedelem miatt most csak címszavakban – néhány pályázati szempontot: alapértékek (pl. az emberi méltóságteljesség érvényesülése); döntéshozatali képesség; hatékonyság; átláthatóság; rugalmasság; védelem a hatalommal való visszaélés ellen; elszámoltathatóság. Ennek alapján azzal kell számolni, hogy az alapítvány pályázata során egy lényegesen jobb és korszerűbb irányítási rendszermodell lesz kifejlesztve, mint a jelenlegi nemzetállami rendszerek. Ebben az esetben viszont máris jogos lesz a felvetés, hogy akkor a mai politikai rendszereket tulajdonképpen miért nem változtatjuk át a sokkal előnyösebben működni képes, modernebb rendszerre (?).
Holott egyaránt megalapozott kérdés az is, hogy a mostani nemzetállami rendszerműködések mellett egyáltalán megvalósítható-e a globális kormányzás? Mert amennyiben az egyes országok politikai rendszereivel nem lennének komolyabb problémák, úgy biztosan kedvezőek lennének a kilátásaink a globális veszélyeket és kockázatokat érintő nemzetközi együttműködésre. Csakhogy a helyzet sajnos egészen más. Éppen a katasztrofális politikai rendszerek és ennek következtében a világ népeinek az alacsony politikai kultúrája, az ember tudatlansága és közönyössége vezetett minket oda, ahol most vagyunk. Tehát ezúton teljesen őszintén: Milyen együttműködést remélünk azoktól a felelőtlen országvezetőktől, akik még a saját népeik érdekeivel sem hajlandóak törődni, vagy azoktól, akik tudatosan más népek kárára igyekeznek a sajátjaik számára hasznot szerezni, és sikeresek lenni? És vajon mit várhatunk el azon tehetetlen politikai rendszerektől, amelyek működése a nép egyre mélyebb és nem ritkán ellenséges megosztottságát eredményezi, és amelyekben rendszerint a legfontosabb belső ügyek rendezése is csak rendkívül nehézkesen, olykor egyéb jelentős károk okozásával lehetséges? Továbbá milyen társadalmi támogatásra számíthat a globális kormányzás azon polgári tömegektől, amelyek – egyebek mellett a hiányos tájékoztatottság miatt – képtelenek meglátni mind a politikai rendszereik és mind a politikai vezetőik alkalmatlanságát? Ezekkel a kérdésekkel természetesen nem célom a „negatív általánosítás”, de ahhoz, hogy elérjünk valamit, nem árt tisztában lennünk a lehetséges akadályokkal. Ezért kell hát jól felismernünk a bajok pontos jellegét és nagyságrendjét, esetünkben azt a súlyos állapotot, hogy önmagában nem elég gond a mai „demokráciák” hibás működése, de még az országok túlnyomó többségében a politikai és gazdasági elit ezt a fajta szerencsétlen és ésszerűtlen rendszert is csak az elvtelen hatalomtulajdonlásának és mértéktelen haszonszerzésének az álcázására használja. Nem csoda hát, hogy mára világszerte bevált gyakorlattá válhatott az a színlelt és álságos politizálás, amelynek során a problémákkal nem a súlyuk szerint foglalkozunk, és egyáltalán nem törekszünk a bajok gyökereinek a megtalálására és kezelésére.
Azt gondolom, hogy ilyen mostoha körülmények között mindenképpen célravezetőbb lenne először – de legalább az alapítvány globális kormányzási projektjével egyidejűleg – a polgárokat felvilágosítani (oktatásban részesíteni), valamint a nemzetállamok politikai rendszereit megreformálni. Enélkül nem sok esélyt látok egy hatékony globális jogrendszer kialakítására és működtetésére, mert annak alapjait logikusan a különböző népek felkészült és céltudatos hozzáállásának és a már meglévő politikai rendszereknek kell képezniük. Persze megértem az alapítvány igyekezetét, hiszen a globális kockázatok napról-napra csak nőnek, és nekünk minél sürgősebben cselekednünk kell. Nem titkoltan ezért is került bele a pályázatba az a követelmény, miszerint „kiküszöbölendők azok a modellek, amelyek az egyes államok politikai rendszerében időigényes és vitatott változtatásokra támaszkodnak.” Csakhogy látnunk kell, hogy éppen a rossz és kártékony politikai rendszerek teszik zavartalanul lehetővé a globális veszélyek egyre fokozottabb elburjánzását is. Ez a pusztító folyamat pedig már nagyon hosszú idők óta zajlik, így azt nyilvánvalóan nem a gyors, de elégtelen „megoldásokkal” fogjuk tudni megállítani, hanem a helyes megoldások minél gyorsabb végrehajtásával. Ezért meglátásom szerint az emberiség jövője a globális kockázatok megértése, a hatékony nemzetközi együttműködés kialakítása és a politikai kultúra színvonalának a jelentős feljavítása mellett azon múlik, hogy képesek leszünk-e a világ népeinek elmagyarázni, illetve “leleplezni” a jelenlegi demokratikus – politikai és gazdasági – rendszerműködések végzetes hibáit, és azokat sikeresen helyrehozni. Minden egyéb, ezeket az eredendő feladatokat nélkülöző tevékenység legfeljebb csak halvány részeredményeket előidézni képes próbálkozás a társadalmunk és csodálatos környezetünk hosszú távú fenntartására.
Így hát az alapítvány pályázata nem csak a globális kormányzás miatt rendkívül fontos, hanem mert mihamarabb szükségünk van egy olyan hasznavehető irányítási-modellre, amely a nemzetállami rendszerek megújításában is óriási segítséget jelenthet. Ráadásul a pályázat kitűnően alkalmas arra is, hogy felhívja a nyilvánosság figyelmét a közös kihívásainkra és az előttünk álló feladatokra. (Jómagam is a pályázat által szereztem tudomást az alapítványról és annak tevékenységéről.)

Sok magánszemély, vállalkozás és szervezet mondhatja el, hogy önzetlenül tett vagy tesz valamit az emberiségért, egy jobb és élhetőbb világért. És persze nagyon sok mindennel lehet hozzájárulni a társadalom boldogulásához és a környezetünk megóvásához.
A Global Challenges Foundation erőfeszítései annyiban különösen speciálisak, hogy azokban az összes potenciális veszély felismerésével, a kockázatok pontos elemzésével és a problémák átfogó rendezési szándékéval az ember fennmaradása és szenvedésének mérséklése jelentik a kitűzött célokat.
Az alapítvány honlapján egy felvilágosító riport keretében érdekes dolgokat lehet megtudni a szervezet alapítójáról, és az ő nézeteiről. Így többek között azt is, hogy László Szombatfalvy a hosszú évek során történő szorgalmas, alapos és kitartó munkájának köszönhetően válhatott sikeres befektetővé és vagyonos emberré. A kérdésre, miszerint „mi vezette Önt arra, hogy megalapítsa a Global Challenges Foundation-t? Miért nem adományozott pénzt egy jótékonysági szervezetnek olyan dolgokra, amelyek fontosak az Ön számára?” – Szombatfalvy ezt válaszolta: „Pontosan erre gondoltam én is, ezért azt kerestem, hogy létezik-e olyan szervezet, amelynek ugyanaz a célja, mint az általam tervezett alapítványnak. Sajnos nem találtam egyet sem.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s